Amikor megmozdult a föld – a 7.b osztály megemlékezése 1956-ról
Helyszín: Zelk Zoltán Tagintézmény
Előadók: a 7.b osztály tanulói és Dankócsik Domán (3.b)
Felkészítők: Munkácsi Edina és Tóth Eszter
Hetven éve történt
1956. október 23-án budapesti egyetemisták békés felvonulással álltak ki követeléseik mellett: a szovjet csapatok kivonását, szabad választásokat, szólás- és sajtószabadságot követeltek. A tüntetéshez munkások, diákok és vidékről érkezők ezrei csatlakoztak, a menet a Bem tértől a Parlamentig vonult. Este a Magyar Rádió épületénél eldördültek az első lövések, és a békés tüntetésből szabadságharc lett, amelyet november 4-én a szovjet csapatok vérbe fojtottak.
Október 23. ma kettős nemzeti ünnep: az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja, egyben 1989 óta a Magyar Köztársaság kikiáltásának napja is. Idén hetvenedik alkalommal emlékeztünk azokra, akik kiálltak a szabadságért.
Egy család emlékei egy rajzlapon
Az ünnepi műsort a 7.b osztály tanulói adták elő október 22-én, külön az alsó és külön a felső tagozatnak. Az előadásokon a fellépő diákok szülei is jelen voltak.
A darab egy családi nappaliban játszódik. A kisfiú, Domán – akit a 3.b osztályos Dankócsik Domán alakított – rajzot készít az iskolai ünnepségre. Nem akarja a tankönyvből lemásolni, ezért megkérdezi a családját: ti mit láttatok belőle? A kérdésre a szülők, a nagyszülők és a szomszéd Ilonka néni emlékei felelnek.
Megelevenedett a lyukas zászló története, a nézőtér mögül bevonuló „tömeg” pedig felolvasta az egyetemisták követeléseit. Megismertük a csepeli esztergályos dédapát, aki a Rádiónál sebesülteket mentett, a vasi falut, ahonnan szekérszámra indult az élelem a pesti fiataloknak, és János bácsit, akinek karórája ott ketyegett a Bródy Sándor utcában és a Corvin közben is. A legmegrendítőbb pillanat Ilonka néni vallomása volt bátyjáról, Laciról, aki soha többé nem tért haza.
Az előadást Rostás Jázmin zongorajátéka tette még érzelmesebbé, Buszlai Evangeline rajza pedig hitelesen adta vissza az 1956. október 23-i események jelentését és a család visszaemlékezését.
Az üzenet
Domán rajza a darab végére megtelt: emberek kerültek rá, akik fogják egymás kezét, kenyérrel megrakott szekerek, egy karóra – és a sarokba egy kis fekete szalag, Laci bácsi emlékére. A műsor arra emlékeztetett, hogy a történelem nemcsak a könyvekben él, hanem a családok történeteiben is, és hogy a szabadság nem üres szó: a büszkeség mellett ott van a gyász is, mert sokan az életüket adták érte.
Köszönjük a 7.b osztály tanulóinak a megható műsort, felkészítőiknek, Munkácsi Edinának és Tóth Eszternek a gondos munkát, Királyné Guzina Erikának az ünnephez méltó dekorációt, Gégény Józsefnek pedig a hangosítást és a technikai támogatást.
Képek a műsorról
